Egy kalap alatt

Keveset fogyasztottam az elmúlt hónapok alatt és ez nem lesz másként az elkövetkezendőkben sem. Nagy a valószínűsége, hogy nem én leszek a nyertese ennek az évadnak fonalfogyasztási téren. Bár nem is ezzel a céllal neveztem. Nyertesnek érzem magam minden egyes új darab készítése közben, és akkor is, amikor sikerül befejezni egy-egy megkezdett kézimunkát. A start óta nem volt időm részletesen beszámolni a munkáimról, most is csak képeket hoztam. A részletek a blogomban megtalálhatók.

Egy nagyikockás takaró és egy rózsaszín mellényke hiányzik a képről. A fent említett helyen leledzenek.

Falni vágytam...

azóta, hogy rátaláltam erre a blogra, ám év közben már nem mertem csatlakozásra gondolni. Talán az előző körben nem is lehetett. Örülök, ha befogadtok! :) Néhány szóban szeretnék csak bemutatkozni, bővebben rólam itt. Nagyon régen volt, hogy megtanultam kötni, de talán ez kevésbé fontos. Inkább a kézimunka szeretete és az alkotó légkör az, ami lényeges számomra, valamint az, hogy a hozzám hasonló érdeklődésűektől tapasztalatot szerezzek, s megoszthassam azt a keveset, amit magam megszereztem.

Próbáltam összegyűjteni az itthon fellelhető fonalaimat. Nagy részük szerepel a képeken: yarn und dyed, 100 % pure wool, cobweb, mongol és ausztrál gyapjú, névtelen gyapjak, Barka és másféle pamutok, vegyes akril kupacok, van köztük festett és festetlen. Van még kb. 3 kg Rikker gyapjú, ami nem szerepel a képeken és lehet, hogy a ládafia rejt még néhány gurigát. Összességében 14-16 kg körüli fonal. Nagy mennyiségű csipke kötésére alkalmas fonalam van, csere esetlegesen engem is érdekelne (vastagabb fonalra).

Csak reménykedni merek, hogy ehhez a fonalmennyiséghez jut elég időm is, hogy nagy falatokat tudjak falni belőle.