2012. január 11., szerda

Nanga vagyok, fonalfaló...

...kisiskolás korom óta. Akkor tanítottam meg magam kötni úgy, hogy figyeltem a család kötögető nőtagjait. Minden évben eljutottam egy pulóver megkötéséig, aztán valahogy abbamaradt a dolog, felváltotta a keresztszemes hímzés. Két éve egy blogon figyeltem fel az egyik fonalbolt nevére, és kezdtem újra érdeklődni a fonalak és a kötés iránt. Ekkor próbálkoztam meg először a csipkekötéssel is, azóta sorozatgyártom a kendőket, sálakat, stólákat; hol magamnak, hol ajándékba. Képes vagyok akár napi több órát kötni, aztán napokig a kezembe sem veszem a kötőtűt.
Nagyon szeretnék megtanulni horgolni, ez az idei célkitűzés. Első próbálkozásom egy kusza Lover's knot; és volt, aki felismerte :)
Hogy mennyi fonalam van? Nem tudom, összeadni meg nem szeretek, hát fotót hoztam róla. A félkész munkák közül a világoszöld már idei kezdés, a többi több-kevesebb (na jó, sokkal több) ideje várja, hogy elkészüljön.
És van már egy idén kezdett és befejezett munkám is, egy Vernal equinox, erről majd máskor...

3 megjegyzés:

  1. Üdv itt! Fú, az a sok barkás szépség, piszkálja ám a fantáziám! :)

    VálaszTörlés
  2. Szia! Ez a készlet még egész belátható, így biztsan motivált leszel ez eltűntetésében:) Hajrá!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Közben rábukkantam az íróasztalomon egy gombóc Szitakötőre, szegényt hanyagul lehagytam a fotóról (ebből akartam a következő projektet kötni, de nem vagyok hozzá még elég bátor)

      Törlés