Faljunk! Vagy legalább falatozzunk

Sziasztok kedves Fonalfalók és olvasgatók! Irenka vagyok, itt blogolok. Anyukám tanítgatása nyomán hetedikes korom óta kötök. Persze voltak szünetek, de évente néhány darabot mindig elkövettem, főleg pulcsikat.

Új lendületet kb másfél éve kaptam, amikor felfedeztem, hogy az egyik turis üzletlánc boltjaiban fonalak is vannak, a rövidáru-boltokhoz képest nagyon olcsón (akkor 2400.-Ft/kg, manapság 2800.-Ft/kg áron), aztán ezen felbuzdulva kötésminták után kezdtem kutatni a neten, és rátaláltam a kötős blogokra, rajtuk keresztül pedig a rengeteg kötős oldalra. A buzgóság odáig vitt, hogy korábbi gyűjtésekkel, ajándékba kapott gombócokkal együtt mára kb. negyven kiló fonal várja itthon, hogy feldolgozzam, ami tekintve a rendelkezésre álló helyet (68m2 öt főre) okoz némi tárolási gondot, ezért is jelentkeztem a játékba. 

Igaz, hogy a sereghajtó címre van leginkább esélyem, mivel elég nehéz tanév vár rám (8 vagy 9 tantárgyas első félév, szakdolgozatos-záróvizsgás második), de számomra a lényeg a játék maga, no és a közösség, amivel ismerkedem.

Az idővel, mint írtam, igen-igen hadilábon állok, ahogy közületek is sokan, de kötésre minden nap (éjjel) szakítok legalább fél órát.

Szóval: kötésre fel!

Tervek? Kardik a gyerkőcöknek, pulcsi a férjemnek, boleró, mellény nekem, sapik, zoknikötés, jövő nyárra hátha lesz tokja is a napszemüvegemnek, és rengeteg ajándékozható ember él a környezetünkben, akiknek lehet(ne) csipkés dolgokat készíteni.

Tudom, tudom, egy nap nekem is 24 órából áll! Ezért is  van, hogy amikor tervezgetek, to do listákon gondolkodom, egyre gyakrabban hallom a fejemben a L'art pour l'art társulat apa-figurájának orrhangját: "Noooormális?" :-))